Untitled Document

Magamról

Hopka Károlynak hívnak. 1974 május 15.-én születtem Szentendrén. Autodidakta képzőművész vagyok. Mesterem Buhály József festőművész.

Művészeti ambícióimat kezdetben a zenélésben próbáltam megvalósítani 1989-1997 között több zenekarban is énekeltem
( Arszlán, Kiss in the dark, White rose ).

A város ahol élek, mindig hatással volt rám, beleértve a művészetet is. Számos festményembe beleszőttem szülővárosom szépségét, rejtélyes sikátorait, belesimulnak emlékeim a falak közé.

Másik témám a természet,a fák, az erdők, a mezők, a madarak, amit szeretnék megörökíteni, amiből, sajnos egyre kevesebb marad, épp ezért célom, hogy képeimen keresztül közelebb vigyem az embereket a természethez, néha csak szimbólumokban, de a lényeg, hogy megismerjék a fák és a levelek titkait...

Ajánlólevél

Hopka Károly az ismeretlenségből fokozatosan lépett előre, Losonci Miklós szavait idézve: a saját maga egyetemi lépcsőit végigjárva.
Számos kiállítása nemcsak lakhelyén, Szentendrén, de tágabb környezetében is ismertté tette.

Eddigi életútján, tanulmányain túl világlátásának szigorúsága vezette.
Jól ismeri önmagát, a társadalmat, az emberi világot, ami életérzését is meghatározza.
Van mit visszaadnia közönségének.

Ez a visszaadás láttatás és gondolkoztatás: képei előtt megállni lehet, de továbbmenni nehéz.
Feltáruló világa várja az ítéletet.
Megmutatja, hogy naturalista is tud lenni, érti az ecsetkezelés minden fortélyát, ugyanakkor a végsőkig képes elvonatkoztatni, tónusaival az álmok világát kelteni.

Egyedisége a vonalak rendezését kitöltő színezéséből és árnyékolásából, ezek közé rejtett ornamentikájából születik újra és újjá.
A látvány élménye és az ihlet vezeti szemét és kezét, művészi egyéniségének ez a legfontosabb meghatározója.
A Hollók éneke, a madarak rebbenő szárnyai, kövek között idézi fel az ősi, földi szövevény lényegét,
ami a kitörésben kap végérvényes átlényegülést.
Műveinek szépségét világosságuk, kellő arányosságuk, a létben való részesedésük mértéke szabja meg.

Küldetése a felrázás és megnyugtatás; látom-e azt, amit Ő lát? És ha nem, akkor segít a felismerésben.

Hopka Károly stílusát nem szeretném beskatulyázni, de iránya az absztrakt felé mutat, a maga sajátos szimbolikájával.
Merész alkotó, a sötétben is látók bátorságával megy neki témáinak, és rugalmasságával aktualizálja azokat.

Kiállításait megnyitotta már Endrei Judit, Fodor János, Galambos „Galamb” Péter,Molnár Bertalan, Losonci Miklós, És e sorok szerzője…

Dr.Szakács Lajos
Művészettörténet tanár

,,Minden évben megújul a természet. Hopka Károly művészete új virágzás: Tavasz. Azért az, mert képsorozatának egyéni a mitológiája,- valami eddig ismeretlent felfedezett a világból. A rejtőző szépség új igazságát. Kincse, hogy motívumai tartalmazzák a mozgás és mozdulatlanság ellentétének egységét a madárszárnyakban, fákban és a gyökerekben,- ez okozza felületkezelésének barna hullámokban szerveződő harmóniáját.

Totemisztikus többlet, hogy az indián fejdíszből kölcsönzött színcsoporttal megteremti a holló, minden szárnyaló lény királyi koronáját. Kellemes ritmus kormányozza képzeletét,- a valóság látványajánlatait átalakítja lelkülete és egyre gyarapodó szellemisége vágyaival és lehetőségeivel. Hopka Károly gyorsulva lépett előre, túl van a nyitányon, belső küzdelme művészet, teljes kibontakozást jelez, s ez több ígéretnél: Lehetőség. "

Dr.Losonci Miklós
Művészettörténész professzor