Te mindig csak beszélsz róla
de én legalább
élem az életet
Te mindig csak visszahúznál
de tudom, hogy csak én nyerhetek.
Álmaimban ágyamhoz szögeltél
vártad, hogy előbújjon egy kép,
Egy sötét árnyék , ami elárul engem
vagy hálót fon közénk.
Mindig remeg a kéz, ha hozzám érsz
Álmaidtól sokat remélsz
Játszod a szereped, de túl nehéz
és nem hiszed el
de te csak ennyit érsz.
Egy Istenben hiszel és egy életet élsz
mérgezett az alma
tudod, de mégis kérsz.
Ha a csillagom ragyog az égen
mellettem állsz, tudom jól
de ha halványulni kezd a fény
a hátam mögött állsz, és kezedben a kés.
De te csak
ennyit érsz