„Már tudom mit ér a remény
tudom milyen a napfény.
Égtem és féltem
és nem tréfáltam
Vártam és vágytam
de tudtam
nem hiába .
Voltam szakadék szélén
voltam sárga levelek árnyékában
de mindig tudtam
valahol lenned kell
nekem várnom kell
és eltűnnek az árnyak.
Te azt mondod
éljünk a Mának
örök kulcs lettem volna
szívedbe zárva
de már nem számít
hogy a múlt hangjai
mit is mondanának
de a holnap is kell
veled
szemedbe nézek
a hold is ránk nevet
kezemben tenyered
nézem, látom
az életvonal merre vezet”