Ő
édes, kétes
de szenvedélyes
csókja mézédes
de nyelve érdes
szeme nem tükör
csillogó
de sekélyes
olyan mint
egy útvesztő
elveszni benne
nem túl esélyes
csalogány
halvány…
néha naranccsal,
néha csokival kínált
de az ember esze megállt
mert az idő
akkor már
hajnali kettő felé járt…
megfagyott
az óra mutatója
és utána jött
a magány
2026.